A Hungarikum

Tudjátok, mi a Hungarikum? Különleges, egyedi, jellegzetes, csak Magyarországra jellemző dolog, amelyről a magyarok ismertek a világban. Benne vannak kiváló nemzeti termékeink, védett természeti értékeink. A Hungarikumok Gyűjteménye jelenleg ?? tagot számlál (a folyton bővülő lista elérhető a www.hungarikum.hu oldalon, illetve ugyanitt újabbak is javasolhatók.

1. feladat:

Keressétek meg a kétjegyű számot a kérdőjelek helyére!

Jelenleg a legutolsó A GUNDEL-örökség. Biztos mindenkinek rögtön eszébe jut e névről pl. a híres PALACSINTA.

2. feladat:

Nézzetek utána, mitől más a Gundel-palacsinta, mint a többi hasonló finomság s írjátok le!

Határidő: június 23.

Címünk: Veresegyház, Fő út 53.

Együnk most e desszertből képletesen is…

Ki ne ismerné Fésűs Éva: A palacsintás király c. meséjét?

Vagy Lázár Ervin A manógyár kötetéből „ A SOVÁNYÍTÓ PALACSINTÁ”-t?

Ebből olvashattok egy részletet:

„Kriszti királykisasszony nem sajnálta volna érte fele országát. Kincstárából a legszebb smaragdot. Karkötőt, gyűrűt, feliratos trikót, akármit! Meg is hirdette a királyok lapjában: „Fele országom, kincstáram legszebb smaragdja, karkötő, gyűrű, feliratos trikó, akármi annak az embernek, aki megutáltatja velem a palacsintát.” Kriszti királykisasszonynak nyomós oka volt rá, hogy megutálja a palacsintát. Ő maga volt a nyomós ok. Mert gömbölyű volt, mint a búbos kemence, széles, mint egy szalmakazal, és vastag, mint a rácpácegresi Nagyszederfa. S mindez miért? Bizony azért, mert módfölött szerette a palacsintát. Palacsintával kelt, palacsintával feküdt, a palacsinta volt a mindene. Na, özönlöttek a hirdetésre a különböző doktorok, kuruzslók, kutyapecérek. Egyik injekcióval próbálkozott, a másik ráolvasással, a harmadik kocsikenőcsös palacsintával; majd ettől megundorodik, jajdefinom, mondta Kriszti királykisasszony, és befalt kocsikenőcsös palacsintából háromszázat, az injekcióra rá se hederített, a ráolvasás szertefoszlott, mint egy nyár végi bárányfelhő - csak a palacsinta, a sok palacsinta, meg a palacsinta. – Tessék velem megutáltatni a palacsintát – toporzékolt Kriszti királykisasszony egy ízes meg egy mézes palacsinta között. – Karcsú akarok lenni, mint a nádszál, hamm, egy túrós, lenge, mint a tavaszi szellő, hamm egy kakaós, hamm-hamm-hamm. Már úgy látszott, hogy senki sem tud kifogni Kriszti királykisasszony ádáz szenvedélyén, amikor az erdő felől megérkezett a legeslegutolsó pályázó is, egy nagydarab, kövér, sántikáló ember… - Kedves Kriszti Királykisasszony, dehogyis kell neked megutálni a palacsintát, ellenkezőleg, annyit ehetsz belőle, amennyit akarsz, csak az a fontos, hogy az én találmányomból egyél, mert tudja mindenki, én, a lángelméjű föl- és kitalálnok, föltaláltam a soványító palacsintát.”