Szó – Beszéd – Írás

Az írás, beszédünk rögzítésének jelrendszere az ember képzelőereje szerint igen sokféle. A többezer éves íráskultúrák írásjeleit az íráshoz használt eszközök és azok anyaga alakította. A magyarok legkorábbi írásmódja a rovásírás, mely az ázsiai sztyeppéken átvonuló ótörök (türk) íráskultúrákhoz tartozik. Az államalapítás idején István királyunkkal a nyugati, latin egyház és államszervezés latin írásbeliségét kellett felvegyük és használjuk.

„Ment a szamár az úton, jött egy verda. A szamár segített neki, de a verda bunkózott vele. A szamár berágott. Aztán a gépsárkány lerohadt, és a szamár szívatta kicsit , de a végén segített neki, és spanok lettek” – így fordította le diáknyelvre egy ismeretlen szerző Kányádi Sándor erdélyi magyar költő Jeremiás és a Gépsárkány című meséjét.

Nem csak Kányádi könyvét ajánljuk szívesen elolvasásra, tavaszt idéző versével köszöntjük a márciust. A rovásírás igazi próbája a költészet írásba foglalása. Kányádi versének első strófája Pál Balázs segítségével így fest:

Feladvány: Az itt közölt rovásírás-mintával írjátok le neveteket, címeteket, s küldjétek el, juttassátok el március 20-ig a szokásos címre: 2112Veresegyház, Fő út 53.