Nőnapi ének

Mi, férfiak a nőket úgy szeretjük,

miképpen ők az édességeket!

Tőlük tudhatjuk, hogy mi is az „együtt”,

s mit jelent az a szép szó, hogy „veled”.

Hogyan is látnánk szemük lángja nélkül?

Hiszen számunkra ők a fény, a nap.

Ha mosolyognak, szívünk kielégül,

s felfénylik a sötétlő pillanat.

Töprengéseink terméketlen csendjét

varázsos ajkuk könnyen űzi el,

s pihentethetjük a megfáradt elmét,

játszadozva a nő tincseivel.

Botorkálnánk csak, ám velük bejárjuk

az élet valóságos útjait –

előbb-utóbb szívünk mélyén belátjuk:

ott a helyünk, a nő ahova vitt.

De jó hogy vagytok, Évák, Kleopátrák,

Annák, Júliák, Lédák, Delilák!

Feledjük kurta életünk határát,

amíg nyakunkat ölelitek át.

Horváth Ferenc