Irodalmi évfordulók

105 éve hunyt el Mikszáth Kálmán

Mikszáth Kálmán a mai Szlovákia területéhez tartozó Szklabonyában (később Mikszáth Kálmán tiszteletére Mikszáthfalva) született, egy kisnemesi családban.

Édesapja Mikszáth János jómódú kisnemes, édesanyja Veres Mária. 1866-1869-ig jogot tanult a budapesti egyetemen, bár diplomát nem szerzett belőle. Megpróbálkozott az újságírással is, számos magyar újság, köztük a Pesti Hírlap is közölte cikkeit.

Korai novellái alapjául a parasztok, iparosok élete szolgált, melyek demonstrálták Mikszáth Kálmán hozzáértését a ravaszkodó, humoros anekdotákhoz, melyek megmutatkoznak a későbbi sokkal népszerűbb műveiben is.

Számos novellája társadalmi kommentárt és szatírát tartalmazott, és az élete vége felé egyre inkább kritikus hangvétellel fordult az arisztokrácia és a kivetett terhek ellen.

Theodore Roosevelt annyira élvezte a Szent Péter esernyője című regényét, hogy az 1910-es európai körútja alatt elment meglátogatni Mikszáth Kálmánt, hogy kifejezze csodálatát.

1873. Július 13-án feleségül vette Mauks Ilona Máriát, majd 1878-ban elváltak. 1882-ben ismét elvette volt feleségét, mely házasságból három gyermek született.

1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd Fogaras, végül pedig Máramarossziget mandátumával.

1896-ban a budapesti újságírók egyesületének elnökévé választották, melynek tisztségéről 1899-ben lemondott.

Tagja volt a Petőfi Társaságnak, a Kisfaludy Társaságnak, a Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság Igazgatóságának, a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Igazgatóságának, valamint 1889 tavaszától a Magyar Tudományos Akadémia levelező, és tiszteletbeli tagja volt.

5 éve halt meg Békés Pál író

Tanulmányait a budapesti Radnóti Gimnáziumban, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar – angol összehasonlító irodalomtörténet szakon (1975–1980) végezte. Közben az érettségi után kérdezőbiztosként is dolgozott.

1980 és 1981 között magyar- és angolszakos tanárként dolgozott. 1994-től 1996-ig a Magyar Televízió Irodalmi, Képzőművészeti, Színházi Stúdióját (IKSZ) vezette, majd 1997 és 2000 között mint színházért és irodalomért felelős szerkesztő dolgozott.

2000-től az IBBY (International Board on Books for Young People Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának elnöke. 2004-ben a nagy-britanniai magyar kulturális évad, a Magyar Magic művészeti kurátoraként dolgozott.

2005-ben A Nagy Könyv olvasásnépszerűsítő mozgalom ötletgazdája.

Egyetemi évei alatt kezdett el írni, 1976-tól publikál. Többféle műfajban alkotott: írt regényeket, meseregényeket, hangjátékokat és színműveket, bemutatkozott műfordítóként is. Első regénye felnőtteknek szólt, 1979-ben jelent meg Darvak címmel. Első ifjúsági könyve A kétbalkezes varázsló (1983) című, groteszk elemekre épülő meseregény, melyből rádiójáték és színdarab is készült.

Írásait a valóságos világba helyezi, a meseszövés valamennyi eszközét egyéni módon használja. Gazdag fantáziával és leleménnyel megírt történeteit bőségesen áradó humor, csiszolt és közvetlen stílus jellemzi. Szeretetre méltó hősei nagyon is időszerű, mindennapi problémákkal küzdenek, és olyan kalandokba keverednek, amelyek bárkivel megeshetnek.

Kísérletező kedv, groteszk, ironikus látásmód jellemzi, bár utolsó munkáiban mind erőteljesebbek a reális szféra kontúrjai. Erről így vallott:

„Lételememmé vált az utazás. Képtelen vagyok hosszabb ideig meglenni nélküle, s persze minden megtett méter és kilométer a határokon belül és kívül ahhoz a földdarabhoz visz közelebb, amelyen élek. Feladatomnak tekintem, hogy megértsem ezt a földdarabot, s azokat, akik rajta élnek.”

Többek között Vladimir Nabokovot, Anthony Burgesst, Woody Allent fordított angolból.