165 éve született Maupassant

1850-ben született Felső-Normandiában, polgári családban, apja Gustave de Maupassant, anyja Laure Le Poittevin. Anyai nagybátyja, Alfred egyik barátja volt Gustave Flaubert, aki később nagy hatással volt Guy de Maupassant életére, írói fejlődésére is. 1856-ban született Hervé nevű öccse. Apja 1859-ben egy párizsi bankban kapott állást, Guy itt járt iskolába szülei 1860-as válásáig, mely apja kicsapongó élete miatt következett be. Ezután édesanyjával és öccsével a normandiai Étretat-ba költözött.

1871-től Párizsban élt, évekig minisztériumi hivatalnok volt, eleinte szabad idejében írt, majd első sikerei után már írásaiból élt. Újságírói és szépirodalmi pályája kezdetén Gustave Flaubert volt a mentora, tanácsaival segítette írói stílusa csiszolását, a környezet pontos, részletes megfigyelésére, lényegre törő, pontos fogalmazásra ösztönözte. „Harmincéves koráig készült lelkiismeretesen az írói mesterségre. Megtanulta lelkének atyjától, hogy sokoldalúan műveltnek kell lenni - és sokoldalúan műveltté lett. Úgy nevelkedett fel, hogy nyitott szemmel kell körülnézni a világban - és otthonossá vált a francia társadalom minden rétegében. Hittételként vallotta, s kezdettől végig gyakorolta, hogy világosan, szabatosan és szépen kell megfogalmaznia, amit megtudott emberekről és emberek közti kapcsolatokról. De hát mindehhez eleve nagyon tehetséges volt, csak úgy áradt belőle az elmondandó történet. Talán Boccaccio óta ő volt a leggazdagabb képzeletű novellaíró.” (Hegedűs Géza)[1]

Flaubert-nél ismerkedett meg többek között Zolával és Turgenyevvel is. Első sikerét a Gömböc című elbeszélés hozta, amely a Médani esték (1880) című, hat író, köztük Zola egy-egy művét tartalmazó antológiában jelent meg, s melyet maga Flaubert is mesterműnek nevezett.

Elismert napilapokban és magazinokban (Le Figaro, Gil Blas, Le Gaulois, L'Écho de Paris) publikált rövidebb írásokat, elbeszéléseket. Első novelláskötete, a Tellier-ház 1881-ben jelent meg, két év alatt tizenkét kiadást ért meg, ennek bevételeiből építtetett egy házat Étretat-ban, ahol később barátaival a nyarakat töltötték. Első regénye, az Egy asszony élete (Une vie) 1883-ban jelent meg, Tolsztoj értékelése szerint a francia szépirodalom legnagyobb műve a Nyomorultak óta.

Maupassant műveit az általa ismert és alaposan megfigyelt környezetbe helyezi, a normandiai falusi és kisvárosi élet éppúgy hátteret ad, mint a párizsi polgárság és a hivatalnokok feltörekvése. Az elismerésért és a jólétért folytatott, képmutatással és önzéssel tűzdelt feltörekvő küzdelem, vagy éppen a szerelem, a női-férfi kapcsolatok apró cselszövésektől sem mentes történeteinek ábrázolása kortalan, saját korában és ma is népszerű szerzővé teszik. Hat regényt, több mint háromszáz elbeszélést írt.

Sokat utazott (Algéria, Olaszország, Anglia, Franciaországon belül Bretagne, Auvergne). A "Bel-Ami" (Szépfiú) nevű, 1885-ös regénye után elnevezett hajóján tengeri körutazást is tett, erről is írt. Utolsó éveit betegen töltötte, egy sikertelen öngyilkossági kísérletet követően, elmegyógyintézetben halt meg 1893-ban.