60 éve halt meg Thomas Mann

A XX. századi német irodalom egyik legjelentősebb alakja 1875. június 6-án született Lübeckben, nagy tekintélynek örvendő patríciuscsalád sarjaként.

Apja kereskedő és szenátor, egy 1790 óta működő gabona-nagykereskedelmi és szállítócég tulajdonosa. Édesanyja Brazíliában született (német apa és portugál-kreol anya lányaként). Az író Goethére utalva állapította meg, hogy a polgári komolyságot apjától, a művészi hajlamot anyjától örökölte. Idősebb bátyja, Heinrich Mann (1871—1950) is híres író lett. Még két húguk és egy öccsük született, aki megírta emlékeit a családról (Viktor Mann: Öten voltunk, 1977).

Az édesapa halála után a család Münchenbe költözött (1892), Thomas itt fejezte be középiskolai tanulmányait. A technikai főiskola hallgatója két szemeszteren át, gyakornok egy újságnál, majd közreműködött a bátyja által gondozott folyóirat szerkesztésében. Együtt utaztak olaszországi útra is.

Első elbeszélése 1896-ban, első novelláskötete 1898-ban jelent meg, de ekkor már – a kiadó felkérésére – regényt írt. A Buddenbrook ház (1901) első kiadása lassan fogyott el, de később nemcsak az író hírnevét alapozta meg, hanem a század egyik legnagyobb könyvsikerévé is vált, lehetővé téve, hogy szerzője csak az irodalomnak éljen.1905-ben feleségül vette Katja Pringsheimet (1883—1980), aki Münchenben az első érettségiző nő volt, s egyetemre is járt. Hat gyermekük született, közülük Klaus írói és Golo történészi munkássága ismert nemzetközileg, de Erika és Monika is írt. A család 1914-ben költözött egy új villába, itt – még mindig Münchenben – éltek 1933-ig. Közben sorra jelentek meg az új művek: a Tonio Kröger (1903, a Tristancímű kötetben), a Halál Velencében (1912) keltette a legnagyobb figyelmet.

Az első világháborút szükségesnek, az egyetlen kiútnak tartotta. Nagy esszét írt Egy nempolitizáló elmélkedései (1918, magyarul nem jelent meg) címmel, amelyben konzervatív, nacionalista nézeteket fejteget, elítéli a francia hagyományú radikalizmust és humanizmust, amelynek képviselőjét bátyjában fedezi fel. Kapcsolatuk évekre meg is szakad. Ekkori nézeteit később a művészi érettséghez képest nagyon későn kibontakozó politikai érettség hiányával magyarázta. Világnézeti fordulata 1922-ben vált egyértelművé. Heinrich bátyjával is kibékült, s kiállt a köztársaság mellett. Egész további pályája a szociális érzékenységű polgári demokrácia hívének, a nagy humanista hagyományok őrzőjének és továbbvivőjének mutatja.

1924-ben jelent meg még a világháború előtt kezdett, majd évekre abbahagyott regénye, A varázshegy. 1929-ben kapott Nobel-díjat első regényéért. 1930-ban került nyilvánosság elé a Mario és a varázsló.

1933 eleji párizsi előadókörútjáról a fasizmus miatt már nem tért haza. Svájcban, majd 1938-tól az Egyesült Államokban élt. Princetonban volt vendégprofesszor, 1941-től Kaliforniában telepedett le. Aktív fasizmusellenes tevékenységet folytatott. Európa, vigyázz! címmel politikai esszéket adott ki (1938), 1940-től a BBC havonta közvetítette rádióüzeneteit a német néphez. Szállóigévé vált Hitler-ellenes írásának kijelentése: „Ahol én vagyok, ott van Németország.”Hosszú éveken át dolgozott a József-tetralógián. Az egyes kötetek megjelenési éve: 1933, 1934, 1936, 1943. A háborús évek nagy műve a Lotte Weimarban (1939) és a Doktor Faustus (1947), amelynek a keletkezéstörténetét is megírta (A Doktor Faustus keletkezése, 1949). További regényei: A kiválasztott(1951), Egy szélhámos vallomásai (1953). Hosszabb elbeszélései közül A törvény (1944) és A megtévesztett (1953) a legfontosabbak.

1922-től kezdve egyre gyakrabban tett előadókörutakat, Budapesten is többször járt. Az utolsó ilyen alkalomra (1937) készült József Attila híres, de az előadástól eltiltott költeménye (Thomas Mann üdvözlése), amely az igazi európai humanizmus képviselőjét köszöntötte.

1947-től kezdve többször visszalátogatott Európába. A két német állam létével kapcsolatos pártatlanságát sokan rossz néven vették, a háború idején osztatlan elismertségét gyanakvás kezdi övezni Amerikában is, ezért 1952-ben újból Svájcban telepedett le, Kilchbergben. Nyolcvanadik születésnapját világszerte megünnepelték, frissessége töretlen, tervei voltak. Néhány hét múlva trombózisa váratlanul súlyosra fordult. 1955. augusztus 12-én halt meg.