Októberi biztatgató

Október az idősek hónapja. Tegnap őket, szüleinket, nagyszüleinket ünnepelték meg városunkban. A rendezvényen Horváth Ferenc költő is felolvasta az alkalomra írott versét, amelyet most - engedélyével - mi is közreadunk.

Októberi biztatgató

(Idősödő barátaimnak))

Nagy áldás minden őszi nap,

minden egyes új pillanat,

minden, mi van, mi lesz, mi volt,

a titkos ég, a lenge hold,

egy érintés, egy szemsugár,

egy tiszta szó, a csönd csupán,

az egymást értő hallgatás,

velünk rokon szívdobbanás.

Október végi szürkület,

de biztat új meg új szüret;

s gyűlnek habár körül az árnyak,

a hajnalok ránk egyre várnak,

és az ébresztő reggelek

ígérik az újabb telet,

eljövő új tavaszt, nyarat,

új évet, mely vet és arat,

időnket, hogy marad miénk,

a szürkeséget és a fényt,

a derűt, a fájdalmat is,

az igazit, nem a hamist;

új órákat és perceket,

pontosan kimért terceket,

lélekkel telt harangokat,

nem tévedő szívhangokat,

s persze olykor fals dallamot,

hiszen botolhat a fagott –

még a szív billentyűje is:

bizony, megtörténhet ez is…

Hallod? A csönd s a tiszta szó

arról szólnak, hogy lenni jó;

s egy szemsugár s a fényes ég

biztatnak egyre élni még:

oly szép minden perc, pillanat –

nagy áldás minden őszi nap.