Boldog Új Évet Kívánunk!

Szilveszteri rapszódia

Szilveszter van. Az évek hogy’ rohannak!

A küszöbön már kétezer-tizenhat!

Kétezer-tizenötöt lökdösi:

mehet a bátya, megjött az öcsi!

Mostantól fütyülünk kétezer-tizenötre:

itt volt, mehet – vihette volna többre!

Jön kétezer-tizenhat – s mit ígér?

Hogy elejétől a végéig ér?

Reménykedünk, hogy ezt valóban állja,

kétezer-tizenhét meg utánacsinálja,

s kétezer-tizennyolc is színre lép…

Mindig egy új év: ennyi pont elég!

Elég? Mindegy, hogy az új év milyen?

Na, persze, erre is figyelni kell!

Esztendeinkért sokat tehetünk:

úgy aratunk mindig, ahogy vetünk.

Szilveszter van, úton éjfél felé:

álljunk jó szívvel új évünk elé!

Kétezer-tizenhat, jövel!

Várunk, gyöngéd évünk legyél:

volt már elég rideg, kemény,

kell végre egy, amely ölel

Elkél némi kényeztetés,

pátyolgatás, cirógatás,

mesés esti altatgatás,

víg reggeli ébresztgetés.

Gyermekeid leszünk, taníts

mindnyájunkat, türelmesen,

ahol muszáj, eligazíts.

Adj meg minden jót, ami kell,

leendj a szívünkhöz közel…

Kétezer-tizenhat, jövel!

Legyen új éve boldog hazánknak, a világnak,

emelhessük gyakorta derűsen a kupákat!

Az ártó és a bántó tőlünk mind messze fusson –

önzetlen szeretetből bezzeg bőven kijusson!

Ragyogjanak szívünkben a pitvarok, a kamrák,

s őrizzük garmadával bennük a jót, a tisztát!

Napjainkat ne bántsa szomorúság, se kétség,

mindnyájunkat derítse vidámság és egészség!

Vigadjon vélünk sűrűn évünk, az eljövendő –

s gyöngyözzön úgy a kedvünk, mint mindjárt itt a pezsgő!

Horváth Ferenc