Húsvéti ének
A nap immár megvirradott,
melyen Krisztus feltámadott,
hogy számunkra megmaradjon,
a világnak vigaszt adjon.
Fenn lakozik ő a mennyben,
de itt lenn is, a szívekben,
mint ártatlan, szelíd bárány:
ember véle nincsen árván.
Látjuk Jézus keresztfáját,
vére piros virágzását,
értünk vállalt szenvedését,
szeme fájó rebbenését.
Tudjuk a feltámadását,
a születés égi mását,
ami vala szintúgy értünk,
akik aztán Hozzá tértünk.
Jézus Krisztus, ha nem volna,
szó csak hamis módon szólna,
s mert gyötörné álnok terhe,
a szív falsul félreverne.
De mivel őt követhetjük,
ami ártó, levethetjük:
íze lehet így az íznek,
s tiszta hangja a szép szívnek.
Horváth Ferenc
